Fülledt levegő áll a szobában. Ablakot nyitnak. Néhány perce még testrészek gabalyodtak. Ritkán látják csak egymást. Erre van idő. Mindketten elfoglalt, fontos emberek. Vezető beosztásban. Nem engedhetnek meg maguknak ennél több örömöt vagy több ölelést. A kis lakást a nő bérli. Semleges hely; máshol nincsenek jelen egymás életében. Egymás karjában fekszenek. A nő rágyújt, majd odaadja a férfinak. A gyufa jellegzetes illatával kevert cigarettafüst kikúszik az ablakon át, mielőtt egészen megtöltené a kis szobabelsőt. Lassan emelik a szájukhoz a cigarettát. Erős dohány. Sűrű füstje gomolygó mintákat rajzol a levegőbe. Keveredik a testük és szerelmük szagával. Adogatják a szálat, még el nem fogy teljesen. A szoba szinte üres, akárcsak a kapcsolatuk; csak a füst tölti ki. Egyetlen bútor az ágy. Miközben hömpölyög a dohányfüst körülöttük, ez a semmitmondó üres szoba jár a fejükben – nem beszélnek róla. Nem mindig van így. Sok estét töltenek bárokban, ital fölött elmélkedve. Gördülnek a mondatok, elfolyik az idő. Soha nem egymásról társalognak. Közös idő van, közös történet nincs. Amikor találkoznak, megszűnik minden egyéb. Áldoznak önmagukra. Így. Ahogy kikúszik a cigaretta füst a résnyire nyitott ablakon, lassan felkelnek. Felöltöznek. Magukhoz veszik személyes tárgyaikat. Elrakják a boros üveget a következő alkalomra hagyott maradékkal. A koszos poharakat az ágy mellett hagyják. Zárul ablak, majd ajtó. Cipőjük kopogása visszhangzik a lépcsőház faláról. Mintha ezer ló vágtázna a pesti bérházban. A kapuban gyors a búcsú, aztán az ellenkező irányba indulnak. A következő héten innen folytatják majd.