Elvesztettem az időérzékem. Vagy az idő vesztett el engem. Már nem tudni. Nem rég még április volt, holnapután karácsony. Fekszem a hátamon keresztbe tett végtagokkal, földöntúli nyugalommal és nézem a plafonon a másik énem, akivel már egy ideje nem tudom hányadán állok. Kár érte – sóhajtok, a gravitáció innenső oldalán.