Londonban kezdtem írni. Blogoltam. Tulajdonképpen egy online naplót vezettem. Leírtam minden gondolatom, ellenőrizetlenül, néha ékezetek nélkül, tele elütéssel. Akkor az volt a célom, hogy ami belül megfogalmazódott gyorsan kerüljön a világ elé. Valószínűleg attól féltem, ha nem vagyok elég gyors, elfelejtem. Sok dolgon gondolkodtam, amíg távol voltam – és egy úttal közel kerültem magamhoz. Ebben az írás segített. Idővel az online napló átalakult. Élményeimet nyers formában ugyan, de rövid történetekké formáltam. A valóság inspirációként szolgált és táptalaja lett a történeteimnek. Mindegyik igaz történet és közben egyik sem az. Csak részben. Most már más a cél; ez a felület azért jött létre hogy elválasszam a történeteim a naplótól, hogy legyenek ékezetek és kevesebb elírással találkozzon az ide tévedő olvasó. Szeretném, ha más is magára találna saját útkeresésem történeteit olvasva. De ha nem, az sem baj. Azért írok, mert van mit elmesélnem. Persze olyan is van, hogy nincs semmi.