Egymás magányát jöttek össze enyhíteni aznap. Az üvegben lassan apadt a bordóság, a lelassuló időt pedig beszélgetésre használták, egyébhez kedvük nem lévén. Komfortos volt a társaság; nem törődtek küllemmel és felszínnel, mondták, ami szájukra jött s hamar elfelejtették miért is kezdték az estét. A vastag, szúrós gyapjú takaró alatt puha szavak születtek, simogatták velük egymás intellektusát, aztán egymás lelkét. A puha szavakkal, puha érintések érkeztek. Együtt aludtak aznap, ott helyben a kanapén, ahol épp érte őket a fáradt hallgatás. Egymásra nehezedve, mint mikor vizes ruha tapad a testre. Reggel aztán sietve igyekeztek visszatérni a magányba, külön-külön, mindenki a sajátjába.