miközben dohányzom
attól tartok minden
füst szagú lesz és már
soha nem fog eltűn
ni a textiliák
sűrű szövéséből
ráragad a bolyhok
szélére és onnan
integet hogy nézd meg
jobb ha hozzám szoksz mert
én innen már soha
el nem tűnök jobb ha
belátod hogy én most
már az életed ré
sze lettem mint a
víz vagy a levegő
nélkülem már semmit
sehova egy árva
tapodtat sem persze
tudom hogy úgysem